Ismét Párizsban kirándultunk. Most a Montmartre negyedben.

"Paris, Je T'aime... Amiért érdemes volt megszületni tán, S meghalni sem nagyon nagy áldozat talán..." 

Már rég nem számolom, hányadszor jártam Párizs utcáit, de azt biztosan tudom, hogy jobban ismerem, mint Budapestet. Nekem Párizs mindig a sokszínűség, a művészet, az alkotás, érzelmek, szenvedély városa. Több, mint 20 évvel ezelőtt már jártam a Montmartre negyedben. A hangulata mit sem változott. 
Rengeteg lépcső (szerencsére már van funicular is), kávézók, éttermek, utcazenész, és művészek lépten nyomon. Illatok, színek, pezsgés, maga az ÉLET!  (Nelli)

A  kamionnal sikerült egy megfelelő helyet találnunk Párizs közelében az A13-as autópályán a North Area Morainvilliers AUTOGRILL Aire de Morainvilliers Nord - A13 TOTAL benzinkutas pihenőhelyen. Itt van egy McDonald’s étterem is, mely emeletén 2 db zuhanyozó is található.

Szerencsénkre a benzinkútról kivezető szervízúton van egy gyalogos kiskapu, ezért nem kellett kerítést másznunk. 4,1 km gyaloglás után megérkeztünk Villenes-sur-Seine vasútállomásra. Itt automatából ( francia, német, angol menü ) megvettük a jegyeket oda-vissza a Párizs Gare Saint-Lazare pályaudvarig. Ez a végállomás, tehát nem lehet eltéveszteni. Visszafelé már kicsit bonyolultabb, a 3. megállóban kellett leszállnunk. Van több megálló is, de azokban a vonat nem állt meg befelé sem, és visszafelé sem. ASzent Lázár pályaudvar hasonlít a budapesti. Keleti pályaudvarra, csak nagyobb annál. Az aluljáróban megkerestük az M 12 metróvonalat. A bejáratánál vettünk egy csomag gyűjtőjegyet (így csak 1,49 €/db) és a metróval elmentünk az Abbesses megállóig, majd párszáz méteres gyaloglással elértünk a Montmartre negyedbe.

 

A Párizs legmagasabb pontján tengerszint felett 130 méteren, van a Montmartre ,neve az ókori Mons Martis, azaz Mars hegye elnevezésből ered, mely a kora középkorban Mons Martyrium-ra, vagyis Montmartre-re alakult, mely ’Mártírhegyet’ jelent. A történet szerint ugyanis Kr. u. 250 körül itt végezték ki Saint Denist (Szent Dénest), Párizs első püspökét, aki később a város védőszentje lett.
Bár a Montmartre negyed – melyet 1860-ban csatoltak Párizshoz – a város egy külső kerületében (18.) található, a belvárostól mintegy 4 kilométerre északra, legendája, történelme, és a boldog békeidőkben (Belle-Époque: 1880-1914) betöltött kedvelt szerepe miatt ma is igazi turisztikai célpont ,évente 6 millió turista keresi fel. Romantikus, girbe-gurba utcácskái, hangulatos kisvendéglői, mulatói, szűk lépcsői, vagy az utcai festők palettáitól pettyezett terei bohém hangulatot kölcsönöznek a negyednek, mely már a XIX. században is hasonlóan kedvelt volt, elsősorban a művészek között.

Itt élt és dolgozott  többi között Salvador Dalí, Amedeo Modigliani, Claude Monet, Piet Mondrian, Pablo Picasso, vagy Vincent van Gogh is. A XIX. század második felében a negyedre a könnyed dekadenciavolt jellemző, mely során számos, mára híressé vált mulató (cabaret), mint a Moulin Rouge, a Divan du Monde, vagy a Le Chat Noir nyitotta meg kapuit.

                               

Magyar művészek is éltek, alkottak e csodás, bohém negyedben:  Ady, József Attila, Faludy György,  Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos, Rippl-Rónai József, Vaszary János, Batthyány Gyula, Mednyánszky László, Egri József, Csók István,  Bartók Béla, Márai Sándor,  hogy csak a leg ismertebbeket említsem.

Nem csoda, hogy a művészeket alkotásra ihlette a környék. Hatalmas élmény a girbe-gurba utcákon sétálni, élvezni a kilátást a városra, gyönyörködni a házakban, megmászni a rengeteg lépcsőt, kávézni, ebédelni a teraszokon, nézni a művészeket, a sok turistát.

                 

A Sacré Cœur-bazilika (franciául: Basilique du Sacré-Cœur)

A bazilikához vezető lépcsősor 263 fokból áll. Mellette van egy kényelmesebb megoldás a Funiculár (sikló) amellyel kényelmesebben juthatunk fel, és a kilátás is szép, főleg ha nem kosárlabdázók  az utastársaink. A metrójegy érvényes a siklóra is.  A pénztárnál vehetünk, csak itt 1,90€/db az ára.

A Szent Szív-bazilika egy párizsi római katolikus templom. A román és bizánci hatásokat magán viselő bazilika a város legmagasabb pontján, a Montmartre-on áll.

 

A fehér kőépület felépítését 1871-ben, a Poroszország elleni háború elvesztése után határozták el. A templom megálmodója két párizsi polgár, Hubert Rohault de Fleury és Alexandre Legentil volt, akik a háború alatt tettek fogadalmat a templom megépítésére. A templomot annak az 58 ezer francia katona emlékének szentelték, aki a poroszok elleni háborúban esett el. Az építkezés költsége negyvenmillió frank volt. A költségeket adományokból fedezték, a donátorok nevét kőbe vésték.

A helyválasztást nem csak az indokolta, hogy a hegyen álló templom Párizs jelentős részéről látható, hanem a hegy legendája is. A Montmartre azt jelenti magyarul, hogy Mártírok-hegye. Az elnevezés arra utal, hogy a hagyomány szerint ezen a helyen halt meg hitéért Szent Dénes, Párizs első püspöke és több követője a 3. század végén.

Az építkezés 1875-ben kezdődött, de a templomot csak 44 év múlva, 1919. október 16-án szentelték fel. A tervező Paul Abadie volt.

A bazilika görög kereszt alaprajzú. A templomnak öt kupolája van, belsejét márvány és mozaik borítja. Az épület 85 méter széles, 35 méter hosszú. A kupola 55 méter magas és 16 méter széles. A kupola legmagasabb pontja 83 méter.

A főbejárat két oldalán Jeanne d’Arc és Szent Lajos bronzszobra áll, amelyet Hippolyte Lefèbvre készített.  Az áldást osztó Jézus alakja egy falmélyedésben kapott helyet.

Nagy Krisztus-mozaik - a szentély feletti boltívet Luc-Oliver Merson munkája, a Nagy Krisztus-mozaik borítja, amely 1900 és 1922 között készült. A mozaik Franciaország Szent Szív iránti elkötelezettségét jelképezi. A mozaik 475 négyzetméteres, a világ legnagyobb ilyen alkotása.

  • Kripta - a boltíves kriptában őrzik az építkezés egyik támogatója, Alexandre Legentil szívét.
  • Bronzajtók - az ajtókat az utolsó vacsorát és Jézus életének más eseményeit megörökítő domborművek díszítik.
  • Harangtorony - az épület mellett álló harangtorony 84 méter magas, harangja 19 tonnát nyom. A harang a savoyai egyházkerület ajándékaként került Párizsba. A harangot 1885-ben öntötték Annecyban.
  • Ólomüveg ablakok - 1903 és 1920 között készültek, de a második világháború alatt, 1944-ben, súlyosan megrongálódtak. Az ablakokat 1946-ban restaurálták. Forrás: wikipédia. Bővebb információk: http://www.sacre-coeur-montmartre.com/

A bazilika egy rövid biztonsági átvizsgálás után ingyenesen látogatható, a kupolába viszont csak 7,- € leszurkolása után csigalépcsőn (300 lépcsőfok) lehet feljutni. A lépcső keskeny, és egyirányú a forgalom. Az egyiken föl, egy másik lépcsőn pedig lefelé lehet haladni. A kilátás szép időben szenzációs, amint azt a galériában láthatjátok. Megéri a lépcsőzést!

                     

A nap végére élményekkel feltöltődve, fáradtan tértünk vissza a kamionhoz. Sajnos a szakma fénye mára erősen megkopott, de az ilyen kirándulások miatt még érdemes gyűrni a kilométereket. 

Kis András/ fotók: Szabó Nelli /2019.05.03.

 

 

Tagek: 
kamionos
Kirándulás
Párizs