Látnivaló Fernetti közelében. Kirándulás a Duino kastélyhoz.

Sok kamionos lép be Olaszországba Fernettinél, és halad az A4/E70 autópályán az ország belseje felé. Közülük sokaknak feltűnhetett már a Castello di Duino tornya, amely jól látható az autópályáról mindkét irányból. Szerencsére van benzinkút is mindkét oldalon, amelyeket gyalogos aluljáró  köt össze. Innen gyalogosan is megközelíthető a kastély, mindössze  tíz perces gyaloglással.  Megkönnyíti a tájékozódást, hogy a torony látszik a benzinkutakról, és a séta több pontjáról is. Az ESSO kút mellett található egy használaton kívüli motel, amely mellett gyalogosan elhaladva egy szintén használaton kívüli AGIP kútra jutunk. Itt átmegyünk az SS14 számú úton, és egy lépcsőn felmegyünk egy gyalogútra „toronyiránt”. Mediterrán kertes házak között visz az út.

A kastélyba belépőt kell váltanunk, amely 8,- €, de ha a kastélyromokat is meg akarjuk nézni, akkor 10,-€. Megéri a 2 euró felár, mert a romoktól szebb képeket készíthetünk, és a panoráma is gyönyörű. A kastélyból csodálatos kilátás nyílik a meredek sziklákkal övezett tengerre.

A kastély a több mint 400 éve a Della Torre család tulajdona. A fantasztikus parkja és kastélyának egy része látogatható.

Az építkezés 1389-ben kezdődött a Ugone Duino Trieszti kapitány vezetésével.

A vár 1473-ban került a Habsburgok ellenőrzése alá. A Habsburgok kapitányai által irányított birtok azonban rövidesen - házassági kapcsolok révén - a della Torre család tulajdonába jut.

A della Torre dinasztia uralma 1783-ban IX. Rajmund halálával ér véget, s az ő lányának házasságával a Hohenlohe hercegi család birtokába kerül Duino, akik egészen az I. világháború kezdetéig lakták a kastélyt. 

            

1945-ben Raimondo Della Torre Tasso herceg, családja egykori székhelyének újra birtokába jutva, megújítva a korábbi hagyományokat kiemelkedő nemzetközi konferenciák és alapítványok helyszínévé tette a várkastélyt. Raimondo herceg halála (1986) után fia, Carlo Alessandro Della Torre Tasso herceg vette birtokba Duinót.

      

A kastélyban 18 terem mesél a Thurn und Taxis (Torre e Tasso) család történetéről. A helyiségekből szinte majdnem mindig lehet látni a tengert! A teraszokon kilépve fel lehet menni a vártoronyba is, ahonnan gyönyörű látványt nyújt a tenger

Az I. világháború pusztításai után helyreállított vár udvarát különböző korokból származó épületek övezik, a két bástyával erődített falakat csodálatos kert veszi körül, ahonnan több irányba varázslatos panoráma nyílik. A kastély kertjében megtekinthetünk egy második világháborús bunkert, ami a családot védte, a háború alatt.


                         

Mint minden valamirevaló várhoz, Duinóhoz is kötődnek romantikus legendák: a legismertebb ezek közül a Fehér Hölgyről szóló, aki kővé meredve néz az öböl fölé szikla alakjában. Amikor kegyetlen férje, Duino ura lelökte a vár sziklájáról asszonyát, sikolya - mielőtt a tengerbe zuhant volna - kővé változtatta. A szikla jól látható a partról.

A hagyomány szerint az olasz irodalom első nagy alkotója, Dante Alighieri (1265-1321) is vendégeskedett Duinóban a veronai Cangrande della Scala követeként.

Az egyik leghíresebb lakója azonban Alexander von Thurn und Taxis (Alessandro Della Torre Tasso) felesége, Mária hercegnő (1855-1934), aki a Della Torre család bergamói ágának a leszármazottja. Irodalmi szalonjának illusztris vendégei között találjuk, Richard Strausst, Paul Valéry-t, Victor, Hugo-t, Mark Twaint, Gabriele D'’Annunziot és Eleonora Dusét is, leghíresebb vendége azonban a német nyelvű szimbolista költészet talán legnagyobb költője, Rainer Maria Rilke volt.

       

Mária hercegnő volt Rilke egyik legfontosabb levelezőpartnere, mecénása, védőangyala, aki duinói kastélyában több ízben is hónapokra vendégül látta a költőt. Vendéglátója kedvességének és a varázslatos természeti környezetnek köszönhetően itt írta Rilke a híres Duinói elégiáit: 1911. október 22-t?l 1912. május elejéig lakott Duinóban, majd 1912 szeptember végétől október közepéig, 1914 április 22-től május elejéig újra Duinóban volt Rilke, s az 1920-as években még egyszer. (Forrás:hetedhtorszag.hu) 

Kis András / 2016.10.09.

Fotók: Szabó Nelli

 



 

Tagek: