Pihenő vagy rendelkezésre állás? Nem minden az, aminek látszik!
Honlapunk régi olvasói jól tudják, már sokszor megtapasztalhatták, hogy írásaink nem részrehajlóak. Nem kedvezünk sem a munkavállalóknak, sem a munkáltatóknak, a szabályozásokat komplexen mutatjuk be, és igyekszünk arra rávilágítani, hogy a fuvarfeladatot hogyan lehet gördülékenyen, ám a szabályokat betartva végrehajtani. 
A vasárnapi (ünnepnapi, szombati) kamionstop idején egy németországi parkolóban töltött idő minek is számít?
A tachográf letöltött adatait felhasználhatjuk arra, hogy a vezetési és pihenőidők szabályainak betartását kontrolláljuk , és ugyanezen adatokat felhasználhatjuk munkaügyi elemzésre is.
A fenti példánál maradva a vasárnapi „egyhelyben tartózkodás” a kamionnal AETR illetve 561/2006/EK szerint pihenő, mert a gépkocsivezető szabadon rendelkezett az idejével, a tachográf tev. módkapcsolója „ágy” piktogramon volt, a dolgozó elmehetett kirándulni, uszodába, vagy akár moziba.
Munkaügyi szempontok szerinti elemzés esetében viszont ez a tevékenység „rendelkezésre állási idő”.
Ez a látszólagos ellentmondás abból fakad, hogy az 561-es rendelet és a munkaügyi szabályok jogharmonizációja nem tökéletes.
A közúti árufuvarozás során egyszerre több szabálynak is meg kell felelni: KRESZ, az 561/2006/EK rendelet, az AETR Egyezmény, a 2002/15/EK irányelv, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kktv.), valamint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) rendelkezéseit is alkalmazni kell.
"A gyakorlati alkalmazás szempontjából nem szükséges hosszasan indokolni, hogy a több szinten szabályozott joganyag alkalmazásának egyik problémája az általános és a különös szabályok viszonya egymáshoz, vagyis a lex specialis derogat legi generali jogelv alkalmazása. Ennek megfelelően például nem lehet felelősségre vonni egy munkáltatót azért, mert a munkavállalója – tehergépjármű vezetőjeként – nem tartotta be az Mt. munkaközi szünetre vonatkozó rendelkezéseit, mivel a munkaközi szünetre az 561 rendelet szabályait kell alkalmazni, amennyiben Kkt. eltérően nem rendelkezik. Amennyiben a munkavállaló olyan rendelkezését sérti az Mt. munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályainak, amelyet sem a Rendelet, sem a Kkt. nem szabályoz, akkor a munkáltató felelősségre vonható a szabályszegésért." (Forrás: adozona.hu)
A fuvarozást végző gépkocsivezető munkaidejébe beleszámít minden olyan idő, amit a munkával kapcsolatban tölt el.
Ide tartozik:
– a vezetési idő
– a be- és kirakodás ideje,
– a jármű takarítására, fenntartására (tankolás, javítás, izzócsere, stb.) fordított idő,
– a jármű, a rakomány és az utasok a biztonságára, ezzel kapcsolatos tevékenységekre fordított idő,
– az előírások teljesítésére fordított idő. Ebbe beletartozik az adminisztráció (papírmunka), a rakodás felügyelete, vámhatósági ügyintézés ideje stb.
– a be- és kirakodásra történő várakozás ideje, ha nem lehet előre tudni, hogy amennyi is lesz (ezt kollektív szerződés rendelkezésre állási időnek is átminősítheti).
Rendelkezésre állási idő egy fuvarozó gépkocsivezetőnél minden olyan idő, ami nem pihenő- és nem munkaidő. Nem kell a „munkahelyen” tartózkodnia a gépkocsivezetőnek, de bármikor készen kell állnia a munkavégzésre, a vezetésre. Ide tartozik, tehát rendelkezésre állási idő például, amikor
– a gépkocsival kompon kelnek át (RO-RO)
– a járműszerelvényt vasútra rakták, a teljes vasúti szállítás ideje alatt (RO-LA)
– a határátkelésnél a várakozással töltött idő (de nem az araszolás, hiszen ott az autóban kell tartózkodni),
– a hétvégi vagy ünnepnapi kamionstop alatt eltöltött várakozás ideje,
– menetrend szerinti busz vezetőjénél az érkezés és indulás között eltöltött idő,
– az az idő, amit a „négykezes járatban” a 2. gk.vez. a jobb 1-ben vagy az ágyon tölt.
Az Mt. 134. paragrafus (1) bekezdése szerint a munkáltatónak nyilvántartást kell vezetnie. Ennek keretében nyilvántartja:
a) a rendes és a rendkívüli munkaidő,
b) a készenlét,
c) a szabadság tartamát.
A gépkocsivezetők esetén a „jelenléti ív” speciális, ennek pontos módjáról sem az Mt., sem a közúti közlekedésről szóló törvény nem ad leírást. Sok cégnél alkalmazzák a tachográf adataiból kiolvasott adatokat. (Itt jegyezzük meg, hogy az összes lehetséges megoldás közül ez a legkorrektebb!)
A szakma sajátosságaiból fakadóan a fentieken túlmenően célszerű, ha egy táblázatban a fentieken túl a vállalkozás nyilvántartja a következőket is a munkaidőkeret kezdőnapja és utolsó napja közötti időszakról:
– a vezetési időt,
– a megszakítást,
– az egyéb munkavégzést,
– az éjszakai munkavégzést,
– a rendkívüli munkavégzést,
– a rendelkezésre állást,
– a munkavégzés közötti készenlétet (csak „négykezes járat” esetén),
– az egyéb munkavégzést (például rakodás),
– a napi – egybefüggő – pihenőidőt,
– a heti pihenőidőt,
– esetleg külön oszlopban minden lényeges körülményt, például a betegszabadságot, a táppénzt, a rendes szabadságot, a munkaszüneti napot vagy az azon végzett munkát, járatszám, menetlevél vagy fuvarlevél, CMR számát.
A törvény szerint a munkavállalót a rendelkezésre állási időre az Mt. 144. paragrafus (1) bekezdésében az ügyelet esetén meghatározott munkabér illeti meg (+40 százalékos bérpótlék).
Ettől természetesen el lehet térni, ha ez az eltérés a munkavállaló (gépkocsivezető) számára kedvezőbb ennél. (pl. teljes napidíjat fizetnek)
A fentiekből következik, hogy teljességgel téves az a gyakorlat, hogy egyes munkáltatók a kamionozás kapcsán külföldön töltött vasárnapokat pihenőnapoknak számítják.
2018.04.22. Kis András, Szabó Nelli