Szabadság

Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a munkáltatók nagy többsége minden alkalmat megragad, hogy megrövidítse a gépkocsivezető munkavállalókat. Nézzük pl. a szabadság kérdését! Azt vettük észre sok kolléga vagy tévesen, vagy egyáltalán nincs is birtokában a megfelelő információnak e témában. Van, aki nem is tudja, hogy becsapják! Pedig a szabadság kérdésében a Munka törvénykönyve egyértelműen fogalmaz, könnyű tetten érni a munkáltatót!

A pihenőnap és szabadnap nem szabadság! Az otthon töltött idő csak akkor lehet szabadság munkajogilag, ha kiírják azt fizetett szabadságként. Különben általában rendelkezésre állási idő vagy az egész pihenő.

Rendes szabadság

A szabadság a munkavállaló részére járó díjazott pihenőidő. A szabadság munkanapra jár. A rendszeres fizetett szabadsághoz való jog tehát a munka világában a pihenéshez való jog megvalósulását szolgálja, célja a rendszeres munkavégzés során elhasznált erőforrások, a fizikai és szellemi energia pótlásának, a munkavállalók regenerálódásának biztosítása (ilyenkor még telefonon sem kell, hogy elérhető legyen a dolgozó). Követelmény ezen túl, hogy a pihenés érdekében biztosított szabadidő díjazott legyen, azaz a fenti jogalanyi kör a jogviszonyban töltött idő alatt munkavégzési kötelezettség hiányában is jogosult legyen pénzben meghatározott javadalmazásra.

A szabadság minden munkaviszonyában megilleti a munkavállalót, így az ún. Főállásában, de az ezen túlmenően létesített bármelyik munkaviszonyában. Természetesen a szabadságot minden jogviszonyban külön-külön kell megállapítani, előfordulhat, hogy egyik jogviszonyában munkát végez, a másikban pedig szabadságon van.

130. § (1)

A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll. (itt nézheted, meg mennyi szabadság jár neked: http://www.hrportal.hu/index.phtml?page=szabadsagkalkulator )
A munkavállalót a szabadság a további munkaviszonya után is megilleti.
A munkavállalónak évi rendes szabadság akkor is jár, ha a munkáltató őt nem teljes munkaidőben alkalmazta.

130. § (2) A munkaviszony szünetelésének időtartamára a következő esetekben jár szabadság:

a) a keresőképtelenséget okozó betegség tartamára;
b) a szülési szabadság tartamára;
c) a gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság [138. § (5) bekezdés] első évére;
d) a harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság tartamára;
e) a tartalékos katonai szolgálat idejére, és
f) minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre a munkavállaló távolléti díj-, illetve átlagkereset-fizetésben részesül.
A munkavállaló szabadságát munkanapban kell nyilvántartani. A munkaórában történő nyilvántartás nem felel meg a törvénynek (Mt. 131-132. §, 135. §).

A szabadság kiadása :134. §

A szabadság kiadásának időpontját - a munkavállaló előzetes meghallgatása után a munkáltató határozza meg.
(2) Az alapszabadság egynegyedét - a munkaviszony első három hónapját kivéve - a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie. Ha a munkavállalót érintő olyan körülmény merül fel, amely miatt a munkavégzési kötelezettség teljesítése számára személyi, illetőleg családi körülményeire tekintettel aránytalan vagy jelentős sérelemmel járna, a munkavállaló erről haladéktalanul értesíti a munkáltatót. Ebben az esetben a munkáltató az alapszabadság egynegyedéből összesen három munkanapot - legfeljebb három alkalommal - a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban, a tizenöt napos bejelentési határidőre vonatkozó szabály mellőzésével köteles kiadni. A munkavállaló a munkáltató felszólítása esetén a körülmény fennállását a munkába állásakor haladéktalanul igazolni köteles.
(3) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.
A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadságot legkésőbb az esedékesség évét követő év március 31-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén az esedékesség évét követő év június 30-ig, (a munkavállaló a rendelkezésébe tartozó, alapszabadság egynegyedének megfelelő szabadság terhére három napot ne 15 napos előzetes bejelentési kötelezettség mellett, hanem - ha valamilyen méltánylást érdemlő ok, pl. családi, egészségügyi, a munkavállaló valamely tulajdonát érintő, sürgős intézkedést igénylő esemény merül fel - azonnali bejelentés mellett vegyen igénybe.)
A szabadság kiadásának elhalasztására sor kerülhet még a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt is, különösen baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében. Ebben az esetben a törvény lehetőséget ad arra, hogy a rendes szabadság egynegyedét meghaladó rész tárgyévet követő évben történő kiadására kerüljön sor, de a kiadás határideje itt sem lépheti át a március 31-i, kollektív szerződés rendelkezése esetén a június 30-i határidőt.
Az igény elévülésére vonatkozó általános szabályokhoz képest speciális rendelkezés megfogalmazására kerül sor, mely egyértelművé teszi, hogy a munkavállalónak a szabadság természetbeni kiadására mindaddig igénye van, amíg a szabadság természetben kiadható, tehát a munkaviszony megszűnéséig.
Ha a munkáltató a szabadságot a törvény előírta határidőben való kiadási kötelezettségének nem tesz eleget, ez tehát nem eredményezi a szabadság elvesztését. Másfelől, a szabadság pénzben megváltásával kapcsolatos igény érvényesítésére a munkaviszony megszűnésétől - a megváltás esedékességétől - számított három éven belül van lehetőség.
(4) A szabadságot kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni.
(5) A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt egy hónappal közölni kell. Az időpontot a munkáltató csak rendkívül indokolt esetben változtathatja meg, és a munkavállalónak ezzel összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit köteles megtéríteni.
(6) A munkáltató a munkavállaló már megkezdett szabadságát a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok vagy kivételesen fontos gazdasági érdeke miatt megszakíthatja. Ebben az esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre, illetőleg a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be. A munkavállalónak a megszakítással összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit a munkáltató köteles megtéríteni.

136. §

A munkavállaló munkaviszonya megszűnésekor, illetőleg sorkatonai vagy polgári szolgálatra történő behívásakor, ha a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. Egyéb esetben a szabadságot pénzben megváltani nem lehet; ettől érvényesen eltérni nem lehet
A munkavállalót a szabadság kiadását megelőzően meg kell hallgatnia, vagyis egyeztetési kötelezettség áll fenn.
A munkáltató évente legalább 7 nap szabadságot a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban, legfeljebb két részletben köteles kiadni. A munkavállaló ez irányú kérését azonban legalább a szabadság igénybevételét megelőzően 15 nappal közölnie kell a munkáltatóval. Javasolható, hogy ezt a munkavállalók írásban, a közlés utólagos ellenőrzését lehetővé tevő módon tegyék meg.
A munkáltatónak úgy kell kiadnia a szabadságot, hogy az naptári évenként legalább egy alkalommal egybefüggő minimálisan 14 napos időtartamot lefedjen, mely időtartam szempontjából azonban a heti pihenőnap és a munkaszüneti nap figyelembe vehető. (Ettől a szabálytól a felek egyező akarattal eltérhetnek). Ezen egybefüggő időtartam alatt a munkavállaló mentesül nem csak a munkavégzési, hanem a rendelkezésre állási kötelezettség alól is.
A munkáltató által kiadni kívánt szabadságról legalább 15 nappal korábban tájékoztatni kell a munkavállalót
Ezért kell vezetni a szabadság engedély tömböt, de lehet helyettesíteni a munkavállaló által írt pár soros e-maillel, vagy levéllel. Lehet más formanyomtatványt is használni szabadság engedélyezés céljára. Az a lényeg, hogy legyen írásban és lefűzve a szabadság engedély.

A fentiekből nyilvánvaló, hogy a gépkocsivezetőknek is jár a fizetett szabadság hasonlóan a fuvarozási szektor többi munkavállalójához! Nem csak az irányítóknak, vezénylőknek, irodai alkalmazottaknak!

Teljesen szabálytalan, törvényellenes az a gyakorlat, amit sok vállalkozásnál alkalmaznak, hogy a gk.vezetők szabadságát papíron "kiírják", és gyakorlatilag sem pénzt, sem szabadidőt nem kapnak cserébe, sőt a napidíjból, egyéb bér jellegű járandóságból "visszaszámolják" azt.

Pl. ha a gépkocsivezető 22 nap szabadságot (teljes hónapot) vesz ki , akkor a munkáltatónak kötelessége szinte egy havi alapbért kifizetni neki úgy, hogy egyetlen km-t sem gurult az adott hónapban, és sem készenlétben sem „telefonügyeletben” nem kell lennie.

Távolléti díj számítása

Az új Munka törvénykönyve (Mt.) szerint, ha a dolgozó szabadságra megy, akkor a szabadság idejére őt megillető távolléti díjat úgy kell kiszámolni, hogy a havi alapbért - általános teljes napi munkaidő esetén - 174 órával el kell osztani. Az így kapott számot fel kell szorozni annyival, ahány munkaóra van azon a napon.

Ha a munkavállaló több nap szabadságot vesz ki, akkor minden egyes napra külön ki kell számítani a távolléti díjat. Ezután meg kell nézni, hány napot dolgozik abban a hónapban az alkalmazott. Az egy ledolgozott munkanapra jutó bér úgy jön ki, hogy a havi alapbért el kell osztani a havi munkanapok számával.

Ez után meg kell nézni, hogy a szabadságként kivett napokat levonva hány ledolgozott munkanap marad a hónapban, majd ezeknek a számával fel kell szorozni a napi munkabért.

Forrás: Mtk., http://www.hrportal.hu/

Kapcsolódó irások:

Szabó Nelli / 2014.12.28.

Tagek:

fizetett szabadság